Holnap lesz az AWS Community Day CEE. Ott leszünk, és megírjuk, mire leszünk kíváncsiak.

Miért megyünk

A szeptember 11-i cikkünk nem egy dobozból indul ki, hanem egy döntésből. Az agentek a felhőben épülnek, mert a fejlesztők ott vannak; az inferencia egy részének viszont az ügyfél saját telephelyén kell maradnia, mert az adat ott van. A valódi feladat az, hogy egy adott kérésre melyik modell válaszoljon, és melyik végpont szolgálja ki. Ezért a GPU-s node-jainkat Amazon EKS Hybrid Nodesként kötjük az ügyfél EKS-fürtjéhez, vagyis a mi hardverünk fut egy AWS control plane alatt, elé pedig az AI Gatewayünk kerül. Így a platform használati esetenként választ modellt és végpontot: érzékenység, költség, késleltetés és adatrezidencia alapján, egyetlen governance- és observability-réteggel mindkettő felett. Fix áras, hathetes pilotként, egy valódi ügyfélesetre.

Ennek az architektúrának három része még nem volt kész, amikor publikáltuk. Csütörtökön három session pontosan erről a három részről szól. Ezért választottuk őket, és nem csak azért, mert érdekes előadások.

• Routing. A session a One Endpoint, Every Model, és a saját absztraktja jobban megfogalmazza a mi problémánkat, mint mi magunk: a Bedrock ma már 19 model providert tesz egyetlen API mögé, a beépített Intelligent Prompt Routing viszont csak két rokon modell között választ. A routing a providerek között, vagy a régióból kifelé egy saját üzemeltetésű endpointra, továbbra is az ügyfél dolga. Az előadó megoldása egy LiteLLM gateway AWS-komponensekből. A miénk egy saját gateway on-prem. Kíváncsiak vagyunk, hogyan néz ki az illesztés az ő oldaláról.
• Guardrailek. A Responsible AI in Practice a policy-réteg, és a kérdés nehezebb változata a miénk: egy Bedrockban konfigurált guardrailnek akkor is tartania kell, amikor a stack fele nem az AWS-ben fut. Ha a policy csak azokra a hívásokra vonatkozik, amelyek a régión belül maradnak, akkor az nem policy, hanem alapértelmezés.
• Observability, amelyet meg is szabad tartani. A Trust but Verify a maszkolásról és a tokenizálásról szól az alkalmazás és a Bedrock között: arról, hogy a debug trace, amelyet megőrzöl, ne maga legyen az adatszivárgás. Aki futtatott már workloadot szabályozott iparágban, ismeri a dilemmát: az a trace, amelyből meg tudnád magyarázni a múlt keddet, pont az, amelyről a DPO-d szerint jobb, ha nem is létezik.

A biztos pont

Az az egy session, amelyet semmi kedvéért nem hagynánk ki, a másfél órás hands-on workshop: Create Your Own Role-Playing Game with Agentic AI using Strands Agents. A játék csak a csomagolás. A Strands a saját stackünk agent frameworkje. Apache-2.0 licencű. Beépített model providere van az Amazon Bedrockhoz, az Ollamához, a LiteLLM-hez és az OpenAI-hoz, és az OpenAI providere egyedi base_url-t is elfogad. A dokumentáció szavaival: „to connect to a custom OpenAI-compatible server”. Pontosan így irányítja egy AWS-ben épített agent az inferenciáját egy vLLM endpointra, amely valaki más GPU-ján fut. Ez a provider abstraction az a pont, amelyen az egész hibrid áll vagy bukik. Másfél óra azokkal, akik írták, többet ér, mint egy hét forráskódolvasás.

Van még egy ok, és az személyes

Úgy érkezem erre a napra, hogy épp befejeztem egy Microsoft Foundry landing zone-t egy enterprise csapatnak: tenant, networking, identity, guardrailek, vagyis az egész alap, amelyen egy agent platform áll. Ennek a csapatnak a kollégái is ott lesznek csütörtökön. A nap egyik valódi célja ezért egy összehasonlítás, amelyet dokumentációból nem lehet elvégezni: hogyan kezeli a Bedrock és az agentic workflow az enterprise workloadokat, ahhoz mérve, amit épp most fejeztem be a másik platformon. Bármi is lesz a válasz, pénteken visszaviszem ezeknek a kollégáknak.

Mire figyelünk

Ma reggel végigolvastuk a teljes programot. Tizenkilenc session egy nap alatt, három teremben: tizenhat előadás és három másfél órás workshop. A tizenkilencből tizenkettő kapta meg az Artificial Intelligence & Machine Learning címkét, és ebből a tizenkettőből négy a Cost Optimization & FinOps címkét is.

Szokatlanul gyakorlatias a program: olyan agentekről szól, amelyek hónapok óta productionben futnak, nem demóban; guardrailekről, compliance-ről, és arról, hogy végül hogy néz ki a számla. Nagyon kevés szól arról, mire képes egy modell, és a legtöbb arról, mi történik egy csapattal azután, hogy a modell már ott van. Ez ritkább, mint kellene, és ezért a szervezőket illeti a dicséret.

Mi arra a kérdésre figyelünk, amely szinte mindegyik AI-session alatt ott lapul, és amelyet a programban egyik session sem tesz fel hangosan: hol fut valójában az inferencia, és kinek nő a számlája, amikor beindul a forgalom. A négy session a költségekről ugyanez a kérdés, számlára lefordítva: az, hogy mibe kerül, abból következik, hogy hol fut. A programban van Cloud Migration & Hybrid Architectures track is: a tizenkét AI-sessionből pontosan egy tartozik ide is, és az arról szól, hogyan lehet AI-projekteket befejezni a partneri ökoszisztémával. Valódi probléma, csak épp egy másik.

A kérdés tehát egész nap ott van a teremben, a programban pedig sehol. Ez nem az esemény kritikája: ez a piac hű képe, és pontosan ebbe a résbe építünk.

A sessionök, amelyeket nem hagynánk ki

Aszerint csoportosítottuk, ami nekünk számít; a nyilvános programból idézünk, a termeket pedig úgy hívjuk, ahogy a szervezők: az Üvegterem a nagyszínpad, az Akvárium a breakout terem, a Hajó a workshopoké. Az időpontok a szeptember 16-án publikált állapotot tükrözik; a szervezők fenntartják a program és az időbeosztás változtatásának jogát, ezért reggel nézd meg a programot.

Egy nap, visszanézés nélkül

Az AI Summitnak volt saját appja felvételekkel, ott egy ütközést utólag lehetett pótolni. Ez egy nap, három teremben, és az oldalon semmi nem ígér visszanézhető felvételt. A 14:00 ezért valódi döntés: a gateway-session az Akváriumban, vagy az infrastructure-as-context session az Üvegteremben. Mi a gateway-t választjuk, a másik slide-jait utólag elolvassuk.

Az az egy kérdés, amelyet mindenkinek felteszünk

Egyetlen kérdés, mindenkitől, akivel beszélünk:

Ugyanaz a kérdés, mint amelyet az AI Summiton feltettünk, csak egy réteggel lejjebb a stackben. A válasz mindig konkrét. Néha az, hogy „a régióban, és a számlát már nem nézzük”. Néha az, hogy „nem tudjuk, a vendor intézi”, és ez az érdekes válasz. Mindent azért építünk, hogy egy cég mindkét felére pontos választ tudjon adni anélkül, hogy platformcsapatot kellene felvennie.

Amit tanulunk, azt utána itt megírjuk. Azt is, ami nekünk ellentmond.

Gyakorlati tudnivalók

• Mikor: 2026. szeptember 17., csütörtök. Kapunyitás 08:00, az első keynote 09:05, a záró keynote 16:10.
• Hol: Budapest. Három terem: Üvegterem (nagyszínpad), Akvárium (breakout), Hajó (workshopok).
• Program: awscommunity.eu. A szervezők fenntartják a program és az időbeosztás változtatásának jogát, a fenti időpontok tehát a szeptember 16-i állapotot tükrözik, semmi többet.
• Nyelv: a sessionök angol nyelvűek.
• Megjegyzés az AWS-ről: az Amazon Web Services és az AWS az Amazon.com, Inc. vagy kapcsolt vállalkozásainak védjegyei. Az ATAILA nem áll kapcsolatban az AWS-szel, az AWS nem szponzorálja és nem hagyta jóvá. A fent leírt munka a sajátunk, egy ügyfélprojekten.