ATAILA Sajtószoba · Budapest · 2026. augusztus 28.

A folyamatszuverenitás a jó kérdés. A válasz kisebb egy ötéves programnál.

Az index.hu jövő heti AI Summit előtti interjújában Nagymajtényi Gábor, a legutóbbi, kormány által elfogadott e-közigazgatási stratégia szerzője olyan különbséget tesz, ami szerintünk a hónap leghasznosabb mondata magyarul ebben a témában. A szuverenitás nem csak az, hogy hol van az adat. Az is, hogy tudod-e üzemeltetni, átvenni és helyreállítani a saját rendszereidet. Ezzel maradéktalanul egyetértünk. Az időtávot viszont másképp látjuk.

A megkülönböztetés, ami tényleg számít

Nagymajtényi szétválasztja az adatszuverenitást, vagyis hogy melyik joghatóság alatt vannak a bájtok, és a folyamatszuverenitást: hogy a szervezet önállóan tudja-e üzemeltetni, átvenni és helyreállítani azt, amitől függ. Ez jobb keret annál, amit a piac használni szokott, mert egy rossz napon is megállja a helyét.

Az adatok földrajzi helye szerződéses kérdés. A folyamatszuverenitásra viszont csak úgy tudsz válaszolni, ha megpróbálod: fel tudod-e építeni ezt a rendszert a forráskódból, a saját kulcsaiddal, anélkül, hogy bárkitől engedélyt kérnél, mielőtt az üzletnek feltűnik? Egy cég úgy is megbukhat ezen a próbán, hogy közben minden bájtja az Unión belül van, mert amit nem tud a szállító nélkül, az nem a tárolás. Az üzemeltetés.

Az interjú konferencia előtti anyag, a főcíme pedig belpolitika. Az nem a mi dolgunk és nem a mi vitánk. A mérnöki állításra válaszolunk, ami magában is megáll.

Az ő számai, és hogy kinek a számai

Érdemes kimondani: az alábbiak Nagymajtényi interjúban elmondott saját megállapításai, nem auditált statisztikák, és így is hivatkozunk rájuk. Nagyjából 3800 elszigetelt közigazgatási alkalmazásról beszél, és arról, hogy nincs átfogó kép arról, mely rendszerek léteznek, ki tartja karban őket és hol vannak a nyilvántartások. A magyar informatikai piac 60 és 70 százaléka közé teszi azt, amit közvetlenül vagy közvetve állami megrendelés hajt, nagyrészt importált termékek továbbértékesítésével. Azt javasolja, hogy az állam nyílt forráskódú vagy licencelt modelleket futtasson, magyar adatokon továbbtanítva, kontrollálható és lehetőleg hazai infrastruktúrán. Az érdemi előrelépéshez pedig legalább öt évet tart szükségesnek.

Az első kettőt nincs miből ellenőriznünk, és nem is akarunk vitatkozni velük. Az utolsó számot, az öt évet viszont komolyan akarjuk venni.

Az öt év a rossz léptékre adott jó válasz

Ha a lépték a magyar állam, vagyis több ezer alkalmazás, évtizedes beszerzési gyakorlat és egy leltár, ami senkinél nincs meg egyben, akkor az öt év valószínűleg inkább optimista. Ezt nem is vitatjuk.

Az interjú saját következtetése viszont valami sokkal kisebbre mutat: hogy Magyarországnak kellene legalább két-három ágazat, ahol működő, folyamatosan fejlesztett AI-szolgáltatás fut a saját infrastruktúráján. Ez nem ötéves nemzeti program. Ez mérnöki feladat, és a léptéke egyetlen szervezet egyetlen bizalmas munkafolyamata.

Ezen a léptéken az összetevők hétköznapiak és ma is elérhetők: nyílt modellek, egyszer letöltve, a saját tárolódon; GPU-k egy teremben, aminek te nyitod az ajtaját; saját identitáskezelés, saját kulcsok, saját DNS; kódban leírt rendszer, amit újra lehet építeni, nem csak emlékezni rá; és valaki, akinek az a dolga, hogy ügyeletben legyen. Tudjuk, hogy az alkatrészek működnek, mert mi ezt futtatjuk. Mindegyik elérhető annak is, aki ezt olvassa. A szűk keresztmetszet nem a technológia, hanem az elhatározás, hogy üzemeltetsz, nem előfizetsz.

Ahol vitatkoznánk

A cikk a lengyel Bieliket hozza pozitív ellenpéldának, és jogosan: egy nemzeti nyílt modell valódi érték. A modell viszont a szuverenitás legolcsóbb és messze legfotogénebb része.

Egy ország megrendelhet egy magyar modellt úgy, hogy közben nulla folyamatszuverenitása van, ha az, ami kiszolgálja, valaki más platformja, valaki más ütemezésében, valaki más feltételei mellett. A modell az a rész, amiről sajtótájékoztató szól. Az üzemeltetés az a rész, amin múlik, hogy 2029-ben is megy-e még.

Mit kezdenénk az öt évvel

Nem várnánk ki. Vedd azt az egyetlen munkafolyamatot, amit a szervezeted soha nem tenne be egy nyilvános AI-szolgáltatásba, és azt az egyet vidd át rendesen, üzemeltetővel, olyan hardverre, ami a tiéd. Aztán jöhet a következő. Két-három ágazat, ahol valami valódi már működik, többet ér egy nemzeti programnál, ami még egyeztetés alatt van. És ez az az út, amelyik kineveli azokat az embereket, akik tényleg értenek hozzá.

Jövő héten ott leszünk az AI Summiton, ahol ez a beszélgetés a színpadon folytatódik. A mi hozzájárulásunk kisebb egy országstratégiánál és hasznosabb egy diánál: az előadások, amelyeket szerintünk érdemes megnézni.