Ugrás a tartalomra

ATAILA Sajtószoba · Budapest ·

2026-W35

A folyamatszuverenitás a jó kérdés. A válasz kisebb egy ötéves programnál.

Az index.hu a jövő heti AI Summit előtt készített interjújában Nagymajtényi Gábor, a legutóbbi, kormány által elfogadott e-közigazgatási stratégia szerzője olyan megkülönböztetést tesz, amely szerintünk a hónap leghasznosabb mondata magyarul ebben a témában. A szuverenitás része, hogy hol van az adat. Ugyanúgy része, hogy tudod-e üzemeltetni, átvenni és helyreállítani a saját rendszereidet. Ezzel maradéktalanul egyetértünk. Az időtávot viszont másképp látjuk.

A megkülönböztetés, ami tényleg számít

Nagymajtényi szétválasztja az adatszuverenitást, vagyis hogy melyik joghatóság alatt vannak a bájtok, és a folyamatszuverenitást: hogy a szervezet önállóan tudja-e üzemeltetni, átvenni és helyreállítani azt, amitől függ. Ez jobb keret annál, amit a piac használni szokott, mert akkor is megállja a helyét, amikor baj van.

Az adatok földrajzi helye szerződéses kérdés. A folyamatszuverenitásra viszont csak úgy tudsz válaszolni, ha kipróbálod: fel tudod-e építeni ezt a rendszert a forráskódból, a saját kulcsaiddal, anélkül, hogy bárkitől engedélyt kérnél, még mielőtt az üzleti oldalon észrevennék? Egy cég úgy is elbukhat ezen a próbán, hogy közben minden bájtja az Unión belül van. A szállító nélkül ugyanis az üzemeltetés hiányzik, nem a tárolás.

Az interjú konferencia előtti anyag, a főcíme pedig belpolitika. Az nem a mi dolgunk és nem a mi vitánk. A mérnöki állításra válaszolunk, amely önmagában is megáll.

Az ő számai, és hogy kinek a számai

Érdemes kimondani: az alábbiak Nagymajtényi interjúban elmondott saját megállapításai, nem auditált statisztikák, és így is hivatkozunk rájuk. Nagyjából 3800 elszigetelt közigazgatási alkalmazásról beszél, és arról, hogy nincs átfogó kép: mely rendszerek léteznek, ki tartja karban őket és hol vannak a nyilvántartások. A magyar informatikai piac 60 és 70 százaléka közé teszi azt a részt, amely közvetlenül vagy közvetve állami megrendelésből él, nagyrészt importált termékek továbbértékesítésével. Azt javasolja, hogy az állam nyílt forráskódú vagy licencelt modelleket futtasson, magyar adatokon továbbtanítva, kontrollálható és lehetőleg hazai infrastruktúrán. Az érdemi előrelépéshez pedig legalább öt évet tart szükségesnek.

Az első kettőt nincs miből ellenőriznünk, és nem is akarunk vitatkozni velük. Az utolsó számot, az öt évet viszont komolyan akarjuk venni.

Az öt év a rossz léptékre adott jó válasz

Ha a lépték a magyar állam, vagyis több ezer alkalmazás, évtizedes beszerzési gyakorlat és olyan leltár, amely senkinél nincs meg egyben, akkor az öt év valószínűleg inkább optimista. Ezt nem is vitatjuk.

Az interjú saját következtetése viszont valami sokkal kisebbre mutat: Magyarországnak kellene legalább két-három ágazat, ahol működő, folyamatosan fejlesztett AI-szolgáltatás fut a saját infrastruktúráján. Ez mérnöki feladat, nem ötéves nemzeti program, és a léptéke egyetlen szervezet egyetlen bizalmas munkafolyamata.

Ezen a léptéken az összetevők hétköznapiak és ma is elérhetők: nyílt modellek, egyszer letöltve, a saját tárolódon; GPU-k olyan teremben, amelynek te nyitod az ajtaját; saját identitáskezelés, saját kulcsok, saját DNS; kódban leírt rendszer, amelyet a leírásból újra fel lehet építeni, és nem csak fejben él; és valaki, akinek az a dolga, hogy ügyeletben legyen. Tudjuk, hogy ezek az elemek működnek, mert mi ezt futtatjuk. Mindegyik elérhető annak is, aki ezt olvassa. A szűk keresztmetszet az elhatározás, hogy üzemeltetsz, nem előfizetsz. A technológia adott.

A folyamatszuverenitás egyetlen kérdésre adott válasz, nem stratégiai dokumentum. A kérdés: fel tudod-e építeni ezt magad, a forrásból, a saját kulcsaiddal, hétfőig? Ezt senki nem válaszolhatja meg helyetted, és egyetlen adattárolási kikötés sem válaszolja meg.

Ahol vitatkoznánk

A cikk a lengyel Bieliket hozza pozitív ellenpéldának, és jogosan: a nemzeti nyílt modell valódi érték. A modell viszont a szuverenitás legolcsóbb és messze legfotogénebb része.

Egy ország megrendelhet magyar modellt úgy, hogy közben nulla a folyamatszuverenitása, ha a modellt kiszolgáló platform valaki másé, valaki más ütemezésében, valaki más feltételei mellett fut. A sajtótájékoztató a modellről szól. Az üzemeltetésen múlik, hogy 2029-ben is megy-e még.

Mit kezdenénk az öt évvel

Nem várnánk ki. Vedd azt az egyetlen munkafolyamatot, amelyet a szervezeted soha nem tenne be nyilvános AI-szolgáltatásba, és azt az egyet vidd át rendesen, üzemeltetővel, saját hardverre. Aztán jöhet a következő. Két-három ágazat, ahol valami valódi már működik, többet ér egy nemzeti programnál, amely még egyeztetés alatt áll. És ez az út neveli ki azokat az embereket, akik tényleg értenek hozzá.

Jövő héten ott leszünk az AI Summiton, ahol ez a beszélgetés a színpadon folytatódik. A mi hozzájárulásunk kisebb egy országstratégiánál és hasznosabb egy diánál: az előadások, amelyeket szerintünk érdemes megnézni.

Az eredeti cikk

„Új országstratégia került az asztalra, ha Magyar Péterék nem lapoznak bele, baj lehet”

index.hu, 2026. augusztus 24.